• Négy év és mindörökké – Méhes Károly: Hegymenet

    2016. február 9. | Ajánló, Kiadvány

    Négy év és mindörökké.

    Aki a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járt, annak ez az életprogramja. Folyamatosan ott van a mindennapjaiban, bármilyen emlékei is vannak a Hegyen töltött időszakról.

    Az emlékezés pedig különös dolog. Azt hisszük, ugyanarra emlékszünk, de tudnivaló, hogy mégsem. Máshogy, másra emlékszik egy 20 éves fiatalember, egy 40 éves férfi vagy egy 70 éves öregúr.

    Méhes Károly HEGYMENET

    De ami biztos: Pannonhalma.

    Méhes Károly 45 évesen döntött úgy, hogy megírja a pannonhalmi 4 évet is. A Hegymenet 2011-ben jelent meg, Várszegi Asztrik főapát úr ajánló soraival, és hamar nagy népszerűségre tett szert bencés öregdiákok és más olvasók körében is.

    Tán nem csoda, hogy az évek alatt a kötet elfogyott – de most újból megjelent, és kapható.

    A könyv kizárólag a szerzőnél rendelhető meg (kmehes@gmail.com), aki a változatlan vételár – 3000 forint – átutalása után személyre szóló dedikálással juttat el a példányokat a megadott címre.

     

    Várszegi Asztrik Főapát Úr ajánlója:

    Méhes Károly – Hegymenet

    “Itt Rémusz atya, az igazgató úr a trafikos. Ugyanis megfelelő alkalmakkor, és ő megtalálja

    ezeket az alkalmakat, elmondja, hogy Az én trafikomban azt árulok, amit akarok. Ezzel a

    szemléletes képpel jelzi a tanuló ifjúság felé, hogy ne elégedetlenkedjünk és lázadozzunk,

    inkább örüljünk az ő trafikjában kapható holmiknak. Nincs minden, amit mi szeretnénk, de

    van minden, amire szükségünk lehet.”

     

    Nincs minden, amit mi szeretnénk, de van minden, amire szükségünk lehet.” Ez volt a nyolcvanas évek Pannonhalmája Rémusz igazgató úr megfogalmazásában, ahová Méhes Károly író, a hajdani kis kamasz szülői indításra „Hegymenet”-ben felkapaszkodott. Az ember világa belül van, egy kamaszé még inkább belül, a mélyen. Ahogy önmaga lesz, helyesebben, önmagává mer lenni, fejti le a szorongás páncélját, lesz befogadóvá, még az elszalasztott jók utólagos elfogadójává is. Méhes Károly hajszálpontos leírást ad a kamaszfiú belső, elébb védekező, elutasító, majd kitárulkozó világáról. Írása őszinte, vonzó és szép. Biztos vagyok benne, hogy izgalmas és gyógyító mindazoknak, akik mernek egykori önmagukkal találkozni, évtizedek után is tükörbe nézni.

    Várszegi Asztrik