Mária-zárandoklat

MÁRIA-ZARÁNDOKLAT

2017.

 

„Ave spes nostra

Dei Genitrix”

Makkosmária, Budapest-Máriaremete

Az idei évben Makkosmária és Budapest-Máriaremete búcsújáróhelyein tartjuk a hagyományos bencés Mária-zarándoklatunkat.

Szombaton – szeptember 16-án – 10,30 és 11 óra között találkoznánk Budakeszin, a Tesco parkolójában. Ez legkönnyebben az M 1-esen Törökbálint felől közelíthető meg, illetve aki Pest felől érkezik, annak át kell jönni Budakeszin, ami nem kis teljesítmény szombati napon. Természetesen, aki helyismerettel rendelkezik, fent a kegytemplomnál is megvárhatja a gyülekező csoportot. A kegytemplom egyébként Budakesziről úgy közelíthető meg, hogy a katolikus templom előtt található Erdő utcán kell fölfelé elindulni, az úton pedig már ki van táblázva a kegytemplom elérhetősége.

A zarándoklatot támogatja a BDSZ Budapesti szervezete, továbbá Nagy Gáspár családja is képviselteti magát.

A közös szentmisét Makkosmária kegytemplomában 11,30 órakor kezdjük, amennyiben Asztrik főapát úr programja engedi, ő is részt vesz a zarándoklatunkon, ha pedig elfoglaltsága miatt nem tud velünk tartani, abban az esetben Cirill atya lesz a liturgia vezetője.

A szentmise után szerény agapé lesz – pogácsa, üdítő, stb. – a kegytemplom előtti téren, illetve a esőbeálló alatt.

Délután 14 – 15 óra között elvégezzük a keresztutat a Kálváriánál, ami a kegyhelytől mintegy 30 perces gyaloglással érhető el – többnyire lejtőn – illetve Budakesziről a Kossuth Lajos utcán, ami a katolikus templomtól indul felfelé és gépkocsival szintén elérhető.

A keresztút után 15 – 16 óra között megtekintjük Budakeszi római katolikus templomát, majd a főtéren megkoszorúzzuk Nagy Gáspár (Ph67) diáktársunk szobrát, amelyet az elmúlt év decemberében avattak fel.

A szállás és vacsora Budakeszin a Tanne Hotelben és a Tanne Étteremben lesz terveink szerint 17 óra tájban. A vacsora után rövid filmbemutatóval emlékezünk Nagy Gáspárra halálának 10 évfordulóján. A költségek hozzávetőlegesen: szállás költsége a vasárnapi reggelivel együtt: 6.000 Ft/fő, illetve a vacsora költsége: 2.500 Ft/fő. A vacsora után a Tanne Hotel közösségi termében lehetőségünk lesz közös beszélgetésre, borozgatásra.

Vasárnap – szeptember 17-én – reggel 1/2 8-kor Laudest imádkozunk, majd közösen megreggelizünk. A közös program Budapest-Máriaremete kegyhelyen folytatódik, ahol részt veszünk a kegytemplomban 1/2 11-kor kezdődő szentmisén, melynek végén közösen elénekeljük a Szent Benedek himnusz, illetve a Boldogasszony Anyánk kezdetű énekünket. Ezzel fejezzük be a két napos zarándoklatunkat.

A két kegyhelyről megközelíthetőségéről az interneten bőséges információt kaphatunk, azonban azt figyelembe kell venni, hogy szeptember 16-án tartják a Mindszenty bíboros úr által kezdeményezett gyalogos zarándoklatot Máriaremetére, ezért ezen a délelőttön a budai oldalon a Szilágyi Erzsébet fasor hosszabb ideig le lesz zárva. (forgalomkorlátozásra lehet számítani.)

Javasolnánk a tömegközlekedéssel érkezőknek, Budapestieknek és a vidékről érkezőknek egyaránt, hogy a Déli pályaudvartól válasszák a 21 vagy 21A autóbuszt és a Normafa megállóig utazzanak (szombaton 5 percenként jár, a menetidő 20 perc). Onnét közösen indulunk gyalogosan 10.30-kor. Az út 2 km szép eredi út, enyhe lejtő 20-30 perc alatt kényelmesen megtehető. Ha Budakesziről indulunk gyalogosan, akkor a távolság a kegytemplomig azonos, csak végig felfelé kell menni a hegyre.  Visszafelé Budakesziről a 22 vagy a 22A busszal lehet visszajutni 20 perc alatt a Széll Kálmán térre.

A zarándoklaton való részvételre a jelentkezés határideje 2017. augusztus 15, mely határidő pontos betartása a szállás, illetve vacsora rendelés miatt is elengedhetetlenül fontos. A jelentkezésnél kérem jelezni, hogy ki kér szállást, esetleg szombat esti vacsorát.

Üdvözlettel és barátsággal:

Dr. Jobbágy Lajos (Ph69)

jobbagy@jobbagy.t-online.hu, 76/495-440, 30/9 552 246

_______________________________

Mária-zarándoklat 2015 – Radamos

Beszámoló 2015

__________________________________________________

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk

 

Kedves Mária-tisztelő Barátaim!

Bár még a nyár derekán tartunk, az idő halad, és közeledik az ősz, a szeptember, annak is harmadik hétvégéje, a bencés Mária-zarándoklat időpontja.

Az elmúlt években néhányszor már átléptük az országhatárt, így most is úgy tervezzük, hogy a zarándoklat első napján Boldogasszony – Frauenkirchen – lesz úticélunk. (A régebbi zarándokok talán még emlékeznek Mária-Radnára, illetve az Eszéken töltött órákra. Most is két napos zarándoklatot tervezünk, szombaton,szeptember 20-án Boldogasszony, másnap pedig Kópháza lenne a zarándoklatállomása. A távolság miatt úgy tervezzük, hogy szeptember 20-án szombaton 9 és 9:30 óra között találkoznánk az M1-es autópálya pannonhalmi elágazása után található benzinkút parkolójában. Aki nem tud gépkocsival jönni, itt csatlakozhat hozzánk. A benzinkút parkolójából 9:30 órakor indulunk. Aki Dunántúlról érkezik, annak természetesen nem kell eljönni Győrbe, hanem közvetlenül a zarándokhelyre érkezhet. A tervezett program szerint 11:30-ig Boldogasszonyra kell érkeznünk, ugyanis 11:45 órakor van lehetőség a közös szentmise bemutatására. A szentmisét bemutatja Cirill atya – pannonhalmi perjel (esetleg főapát úr) – és Németh Antal(Ph59) aranymisés diáktársunk. A szentmisét követően Kovács Győző (Ph58) diáktársunk – aki korábban a Mohácsi Zeneiskola igazgatója volt – és felesége ad rövid hangversenyt a csodálatos barokk búcsújáró templomban.

A szentmise és a hangverseny után megtekinthetjük a Ferences Rendházban található állandó kiállítást, amelynek fő témája a „Keresztényüldözés a kezdetektől napjainkig”. A kiállításon külön tárlója van Brenner János szombathelyi egyházmegyés fiatal pap emlékének, akit 1957. december 15-én gyilkoltak meg, máig tisztázatlan körülmények között.

Ezt követően megtekinthetjük a búcsújáró templom mellett található „Kálvária-hegyet”, amelyen sajátos domborművek ábrázolják Jézus szenvedésének állomásait – nem a megszokott 14 stációs változatban.

A program végeztével visszajövünk Kópházára, ahol egy panzióban foglalunk szállást, itt lenne késő délután – talán 5 óra tájban – a vacsora.

Másnap, vasárnap Kópházán a kegytemplom történetével megtekintésével folytatnánk programunkat, majd pedig 10 órakor részt vennénk Kópházán a horvát-magyar nyelvű szentmisén.  Délben, ebéd után indulhatnánk, remélhetőleg szép élményekkel gazdagodva hazafelé.

Szombaton a vacsora után a résztvevők által hozott alföldi és dunántúli régiók pálinkáit, illetve borait kóstolnánk meg, illetve ezekből tartunk pálinka- és borkóstolót.

A szállásfoglalás miatt 2014. augusztus 24-ig várom jelentkezéseteket, bízva abban, hogy minél többen részt veszünk ezen a tartalmasnak ígérkező zarándoklaton.

 

A program röviden:

Találkozunk: 2014. szept. 20. 11:30-kor Frauenkirchenben a ferences Bazilika előtt  ,
itt mise 11:45-kor, utána hangverseny, kolostori  kiállítás, Kálvária-hegy

Szombati szállás, vacsora, pálinka és borkóstolóval: Harkán az Alpokalja Fogadóban (Sport u. 22. GPS koordináták:X 16,599 Y 47,633),  17:00-kor, utána baráti beszélgetés mellett hozott öregdiáki pálinkák, borok kóstolása, bírálata (az év BDSZ bora, -pálinkája cím átadás).

Vasárnap 10:00-kor a kópházi kegytemplomban horvát-magyar nyelvű mise. Előtte még megismerkedünk a kegytemplom történetével. Ezt követően délben ebéd, utána hazautazás

Az elmúlt években néhányszor már átléptük a mai országhatárt, így az ideit a soproni határszél két oldalára terveztük.

A zarándoklat első napján Boldogasszony (Frauenkirchen) – az úti célunk. A rendszeresen zarándokló diáktársak bizonyára szép emlékkel őriznek Mária-Radnáról, illetve az Eszéken töltött órákról. Most is két napos zarándoklatot tervezünk, szombaton, szeptember 20-án Boldogasszony, másnap 21-énpedig Kópháza lesz a zarándoklat állomása.

A tervezett program szerint 11:30-ig Boldogasszonyba kell érkeznünk, ugyanis 11:45 órakor van a közös szentmise. A szentmisét bemutatják Asztrik főapát úr, Cirill (Ph77) perjel atya és Németh Antal (Ph59) kópházi plébános úr, aranymisés diáktársunk.

A szentmisét követően Kovács Győző (Ph58) diáktársunk – aki korábban a Mohácsi Zeneiskola igazgatója volt – és felesége, adnak rövid hangversenyt a csodálatos barokk búcsújáró, a nyugati várvidék (ma Burgenland) II. JánosPál által kinevezett első bazilikájában.

A szentmise és a hangverseny után megtekinthetjük a Ferences Rendházban található állandó kiállítást, amelynek fő témája „Keresztényüldözés a kezdetektől napjainkig”. A kiállításon külön tárlója van Brenner János szombathelyi egyházmegyés mártír fiatal pap emlékének, akit 1957. december 15-én koncepcióval gyilkoltattak meg a kommunisták.

Ezt követően megtekinthetjük a búcsújáró templom mellett található „Kálvária-hegyet”, amelyen sajátos domborművek ábrázolják Jézus szenvedésének állomásait – nem a megszokott 14 stációs változatban.

Másnap, vasárnap, ha egyetértenek majd a jelenlévők, gyalog zarándokolunk a közeli szomszédos falú, Kópháza kegytemplomához.
Ott a mise előtt még a kegytemplom történetének megismerésével folytatjuk programunkat, majd pedig
10:00 órakor részt veszünk Kópházán az ottani horvát-magyar nyelvű szentmisén.

Délben, ebéd után, remélhetőleg szép élményekkel gazdagodva indulunk hazafelé.

Bízva abban, hogy minél többen részt veszünk ezen a lelkiekben is tartalmasnak ígérkező zarándoklaton, szeretettel várunk mindnyájatokat.

Üdvözlettel és barátsággal:

Dr. Jobbágy Lajos (Ph69)

06-30-9552246

06-76-495-440 ,jobbagy@jobbagy.axelero.net

BESZÁMOLÓ

Zarándoklat Márianosztrára

Causa nostrae laetitiae  – Örömünknek oka

Az idei Mária-zarándoklatra a Börzsöny hegyei közt megbúvó Márianosztrára hívta tagjait a Bencés Diákszövetség. Bár jónéhányan bizony hosszú útra vállalkoztak, a  tavalyihoz képest csaknem kétszer annyi diáktársunk jelent meg szeptember 21-én a kegytemplomnál, köszönhetően Cirill atya lelki vezetésének és  Dr. Jobbágy Lajos diáktársunk fáradhatatlan szervezőmunkájának.

A 11 órakor kezdődő szentmise előtt – melyet Cirill atya celebrált – a gyülekezéskor örömmel ismertük fel néhány iskolatársunk évtizedek óta nem látott arcvonásait, még ha időnként némi segítséggel is.

Borsos József pálos atya, plébános vezetett be bennünket a bazilikába. Beszélt a magyar alapítású pálos rend történetéről, a történelem viszontagságos évszázadairól, melyek során a rend súlypontja Lengyelországba, Jasna Gorába helyeződött át. Onnan származik az oltárkép is, a czestochowai Fekete Madonna kegykép másolata. Jelenleg négy pálos közösség található az országhatárokon belül. De ne feledjük Pázmány Péter megállapítását: „Et tu Hungaria mia dulcis patria cum paulinis crescis et cum it idem decrescis” – „Te is Magyarország, édes hazám a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.”

József atya Gárdonyi Géza regénycímét említve jellemezte az épületkomplexum kettősségét. Amíg ők itt néhányan Isten rabjaiként alkotnak közösséget, addig a börtönként működő épületrészt a bűn rabjai számára kell fenntartani, sajnos sokkal több lakó számára. Humorosan összehasonlította a pálos és bencés rendet: őket ruházatuk alapján fehér barátoknak nevezik, tehát már most az üdvösség fehér öltözetét viselik, míg a bencések ebben  úgy tűnik, le vannak maradva.

A szentmise után teljesen megtöltöttük a kis falu vendéglőjét, kellemes hangulatban elköltött ebéddel készültünk fel a délutáni programra.

A falu melletti Kálvária-dombra vezető keresztút méreteivel, meredekségével először komoly sípályára emlékeztetett, de stációról-stációra haladva, énekelve, imádkozva feljutottunk a Kálvária-kápolnához. A kápolna előtti szabadtéri oltár és a kis fennsíkot terméskővel körülövező liturgikus tér már önmagában is jelezte, hogy itt feltétlen meg kell állnunk, távolabbra tekintve pedig a kegytemplom, a börzsönyi hegyek,  a Duna egy kis darabja és a visegrádi vár látványa nem mindennapi díszlettel vett körül bennünket.

Szebb helyet nem is találhattunk volna, hogy a nemrég elhunyt Teodóz atyáról, a moldvai csángók nagy pártfogójáról – „szürkefejű öreg bácsó/ Égből küldött mentő hágcsó”, ahogy Nagy Gáspár szólítja egyik versében – , a legritkább, népi ihletésű egyházi dallamok felkutatójáról, megmentőjéről megemlékezzünk. Jobbágy Lajos, mint Teodóz atya zeneértő társa, évtizedes barátja disszertáció-szintű előadással készült erre az alkalomra, melyet énekléssel és barátságukat végigkísérő kedves anekdotákkal tett szinessé. Felidézte az egyik utolsó gyöngyszemet, melyet Teodóz atya Kunszigeten talált és megmentett az utókor számára, a húsvétvasárnap hajnali Krisztus-keresés előénekes-felelgetős több évszázados dallamát. Lendületes előadásától még a sűrűn teleírt papírlapok is fel akartak szállni a kőasztalról  (vagy talán a széltől?), mindenesetre Cirill atya egy kővel regulázta meg őket.

Visszatérve a bazilikához betértünk a múzeumba, mely az épületegyüttes kettős funkciójának megfelelően két szárnyból áll. Az egyik oldal a pálos rend történetét, a viharos évszázadok után még romjaikban is tekintélyes régészeti értékeit mutatja be olyan alapossággal, hogy elmélyültebb tanulmányozásához  jó lenne könyv alakban is hozzájutni.

A múzeum másik szárnya a kolostorból lett börtön múltja mellett az elítéltek mindennapos életébe is betekintést nyújt. Néhányan még a közeli erdőszélen meghúzódó rabtemetőt is megtaláltuk.

Ne feledjük, az 50-es évek végén Dávid atya is itt töltött börtönbüntetéséből két évet. Bár az akkori világ hatalmasságai a bűn rabjaként tartották őt számon, visszaemlékezéseit olvasva bizonyossá válik, hogy  börtönévei alatt is Isten rabja maradt.

A boltíves kapunál elköszönve József atya többször megismételt búcsúszavai kísértek haza bennünket: mosolyogni, mosolyogni, bármi ér bennünket csak bízni, mosolyogni. Mert Mária  velünk van.

Dr. Kőváry György (Ph 69)

 

_______________________________________________

Az idei (2012) Máriazarándoklatról ide kattintva, vagy a Híreknél olvashattok.

“A kedves Olvasónak javaslom, már most előjegyezni a 2012. szeptemberi 3. hétvégét, ekkor a zarándoklat Péliföld-szentkeresztre visz, remélhetőleg mind többünket!”

Beszámoló – BDSZ MÁRIA ZARÁNDOKLATA SÜMEGRE – 2011. szeptember 3. hévégéjén!

A Bencés Diákszövetség évtizedes hagyományt követve szeptember 3. hétvégéjén, Mária zarándoklaton vesz részt. Idén Sümegre hirdette meg a fáradhatatlan szervező, Dr. Jobbágy Lajos (Ph’69) a kegyes eseményt. Hónapokkal korábban, a mindenben segítő helyi szervezővel, Dr. Varga Ottóval (Ph’69) erősítve készítették elő, Dr. Barsi Balázs gvardián atyával egyeztetve az időpontot és a programot.
Szeptember 17.-én 10-10.30 között gyülekeztek a résztvevők, legtöbbünk kocsival, néhány lelkes pár Budapestről, Sopronból vonattal, s akadt olyan diáktársunk is (Krámli Péter, Győr’82), aki zarándokhoz illően, három napos gyalogút végén, családjával együtt érkezett Veszprémből. A szállást a ferences rendház biztosította, gondozott, kényelmes 2 – 4 ágyas szobákban, teljes komforttal.


Szobafoglalást követően a Kegytemplom előtt gyülekeztünk, hogy az együttes éneklést vezető, mindig vidám, mindenkit lelkesítő, 82 éve ellenére fiatalokat túlzengő énekű Teodoz atya vezetésével a kegytemplomba vonuljunk, Szentmisére. Balázs atya rövid ismertetéséből megtudtuk, hogy a Szűzanya tiszteletére Széchenyi György püspök által építtetett templomot 1652-ben szentelték fel, a mellette levő rendházat 1657-ben vették birtokba a ferences barátok, kiket a püspök hívott a környékbeliek lelki gondozására. A szentélyt teljes szélességben elfoglalja az 1743-ból származó, mívesen faragott, aranyozással gazdagon díszített barokk főoltár (alkotója Richter Ferenc Domonkos, Acsádi Ádám püspök megrendelésére). Ennek közepén helyezkedik el a Piéta, a fájdalmas Szűzanya fából faragott szobra. A „sümegi” Szűz Máriához számtalan csodás gyógyulás, ima meghallgatás kötődik, az első feljegyzett és egyházilag is elismert 1699-ből (a bécsi nemes asszony, Berghoffer Mária Zsófiának gyógyulása- ezt és más csodákat a templom északi falán látható, a templom összes freskóját készítő Kontuly Béla falfestménye örökíti meg). Az ima meghallgatás csoda folyama napjainkig tart.
A Szentmisén, lelkes csapatunk mellett, Kerepesről érkező hívek és a budapesti Kalász zarándokok vettek részt. Balázs atya homíliájában az eltelt hét üdvtörténetet ívelő illetve avval kapcsolatos ünnepeit emelte ki: A Szent Kereszt felmagasztalása (szept. 14.), a Fájdalmas Szűzanya (szept. 15.) és a ferences rendalapító, Assisi Szent Ferenc stigmatizációjának emléknapját (1223. szeptember 17., az egyháztörténelem első dokumentált esete).
A templom előtti Szent István tér sarkában álló, Scotti udvarházban igen bőségesen tálalt, háromfogásos ebéddel folytatódott a program. Az étterem tulajdonos-vezetője, Kulcsár Zoltán két fia győri bencés diák, a legkisebb jelenleg is az, szombat lévén a családi vállalkozást pincérként segítette, igen jelesen!
Délután Sümegcsehibe mentünk. A lelkiségi központot hívek és jótevők adományaiból Balázs atya a Szentháromság imádására, a Szent Szűz és a 2010-ben boldoggá avatott John Henry Newman bíboros (1801-1890) tiszteletére tervezte, építtette, alakította ki. Számos építész, építő mellett a liturgikus tereket (templom, keresztút, kút) az arany-ezüstragyogású, klasszikusan szép festményeket alkotó Udvardi Erzsébet festőművésszel tervezték. A központban a csempeszkopácsi románkori templom méretarányos mása áll, belsejének berendezése, a szentély a liturgia középkori szent és tiszta tartalmi, formai világát valósítja vissza. Nagyon szép, Erzsébet asszony által készített festmények díszítik: Szent Kereszt, a Boldogságos Szűz, a Világon éppen először itt felszentelt boldog John Henry bíboros oltárképi ábrázolása. A szárnyas oltár jellegű Szentélyválasztó csukva az Égi és földi összekapcsolását megjelenítő képekkel ragyog. Az ikonosztáz jellegű kép kinyitva Szent Istvánt és Szent Erzsébetet ábrázolja. A hajó két oldalfalára is készült (Urunk színeváltozása), készül egy-egy Udvardi mű (Mária zenélő angyalokkal – már a festőállványon, születőfélben is kedves festmény!). Megérint a középkor egyszerű, őszinte, istenes világa, a nyugati és keleti egyház ornamentikáját egybefogó, a valóban eredetetekhez térő Szentélykép. A templom, s az egész központ árasztja a békét, lelki nyugalmat. Dobszay tanár urat is megihlette a hely, ezért hagyta meg porait a templom falánál nyugalomra helyezni.
A keresztút minden stációja az emberként szenvedő Megváltót idézi, a VIII.-ban a tanító Krisztus a Szenvedőt feledteti.
Balázs atya boldog John Henry Newman bíborost, életét, vívódásait, konvertálását, római hitű papként való működését idézte fel elmélkedésre késztető előadásában. Azt az embert, aki egyháztanító minőségű lángelme, kiben a tudás és a szellem igaz emberséggel és szentéletű életvitellel forrt egybe. A szószéken is népszerű főpap egyénisége igazán írásaiban mutatkozik meg, ezekről úgy tartják, mindaddig érvényesek, maradandók, míg a harc fennáll tévelygés és igazság között.
A test-lélekkel párhuzamos gondozását Ottó biztosította pogácsával, jóféle badacsonyi borral, üdítővel az ismertetést követően.

Sümegre visszatérve az ünnepi vecsernyét az atyákkal, megérkezett zarándokokkal közösen énekeltük a Kegytemplomban, majd a rendház udvarán az 1995-ben restaurált szép keresztutat jártuk, Bíró püspök atya Családok évére írt elmélkedéseit olvasva, fontolva, imádkozva.
Azután megint a Scotti vendégház, ahol a bőkezű gazda pálinkája fogadott, majd, mint annyiszor, Ottó a vendéglátónk: vaddisznó pörkölt dödöllével, savanyúsággal, hozzá kiváló badacsonyi vörös, meg fehér, na és emlékeket idéző, évfolyamokon átnyúló társalgás, közös múlt idézés. (A lelki mellett a testi gyarapodásra is kiterjedt a szervezők figyelme!)
Vasárnap a Rendházban reggeliztünk, Ottó gondoskodott mindenről, meg sümegi iskolatársunk küldött friss tejet, sajtot, sonkát (Krigler Ferenc Ph’66). Csak annyit a bőségről, zsákokba fogtuk fel a maradékot.
A Hétfájdalmú Szűz templombúcsúként ünneplése praktikus megfontolásnak is eredménye, szeptember „dúskál” a Mária ünnepekben, így a tisztelőknek több alkalma nyílik zarándokolni. Sümegen érezhetően készülnek a búcsúra, köszönhetően a csodatévő Pietá-nak, a ferences atyák buzgalmának, a helyi, környéki és Dunántúl egész népére kiterjedő nemes hagyománynak.
A templom előtti téren szabadtéri Szentmise és ahhoz kapcsolódó körmenet a búcsú fő és legfontosabb eseménye. Szó szerint közel s távolról jöttek a hívők, ki Veszprémből, ki Keszthelyről, ki Almádiból több napon keresztül gyalogolva, mások járművel, még a Felvidékről is. A 10 órakor kezdődő Szentmisére a tér zsúfolásig megtelt, nagyon sokan voltak, a kereszt-alják, templomi és magyar zászlók, táblák a csíksomlyói búcsú emlékét idézték. Balázs atya a Leckéhez kapcsolódóan a Jelenések könyvének magyarázatával foglalkozott a szentbeszédben. János evangélista pathoszi látomása az Üdvtörténet összefoglalása, egyszersmind Ó és Újszövetséget átívelő, azokból táplálkozó hitünk kiteljesedésének víziója. A búcsú tartalmához kapcsolódva kiemelte a Szűz János evangélista látomásában megjelenő személyét, szerepét. Az apokaliptikus leírást, a keletkezés idejét, körülményei kontextusát, a bibliai szimbólumok megértését segítő magyarázat meg- és átelmélkedésre serkentett, éles különbséget téve a Szentírás igazsága és a ma oly népszerű, a Transzcendenst talmi magyarázatokban megfogni akaró hitek, tanok között. Hiszem, mindannyiunkat biztatott a beszéd a Jelenések könyvében foglaltak újra elmélkedésére a kapott tanítás fényében.
A Szentmisét követő, a belváros néhány utcáján vonuló körmenet énekes-rózsafüzéres folyama fenséges tanúságtétel volt hitünk, Égi Patrónánk mellett! Az utat szegélyző házak ablakainak némelyikében a kereszt, égő gyertya, szentkép érzékeltette a lelki csatlakozást, részvételt, gyerekkori emlékeket idézve.Összesen 42 öregdiák vett részt a zarándoklaton, idősebb (Ember Károly és felesége, Bp’51!) és ifjabb öreg diákok egyaránt, túlnyomó többségünkben végig. A Szövetség vezetőségéből Bishop Péter volt velünk.
Maradandó, emlékeket örömmel elevenítő, hétköznapokra erőt forrásozó volt a zarándoklat! A kedves Olvasónak javaslom, már most előjegyezni a 2012. szeptemberi 3. hétvégét, ekkor a zarándoklat Péliföld-szentkeresztre visz, remélhetőleg mind többünket!
Urunknak, a minket szóval, énekkel, tanítással segítő Atyáknak, a mindenkire és mindenre gondot viselő Szervezőknek és minden zarándok társunknak köszönöm, köszönjük ezt a szép hétvégét!

Budapest, 2011. október 2. Dr. Brückner Özséb Ph69